5 Vallomás

Sziasztok ! Nem tudom hogy hol rontottam el de rájöttem hogy már annyira nem szeretitek ezt a blogot mert nem kommentáltok ,és ne értsetek félre lehet hogy ez csak az én személyes hibám de engem a feliratkozók ,komizók nagyon boldoggá tesznek mert akkor sokkal boldogabban írom én is blogot ! Szóval nem tudom hogy abba hagyjam-e....
Ha nem tetszik nektek akkor lehet hogy ez lesz az utolsó fejezet sajnálom , de nekem kell valami ami ösztönöz és nekem ti vagytok azok ...:/ 

-Vigyáz a lányra ,még szüksége lehet rád .
Ezen a ponton nem tudtam hogy miért mondta ezt   ,de lenyeltem .Majd Harryre néztem aki semmit nem értett ,de nem akartam neki magyarázkodni .Szóval én a kis pizsamámban leültem a kanapéra. Harry követte a példám és velem szemben ült le .Szeretem látni az emberek arc kifejezését ,hogy lássam rajtuk hogy hogy hat rájuk ez az egész.
-Na akkor mondanám ,a végén kérdezhetsz.-jelentettem ki .- 16 évesen a világ számomra lehetőségekkel volt tele .Nagyon szerettem az életet ,és próbáltam kiélvezni. Együtt voltam a barátaimmal ,szinte mindig . Anyuékkal minden hét szombatján elmentünk egy étterembe .Aznap is szombat volt és éppen az étterem felé tartottunk,amikor egy részeg kamion sofőr belénk hajtott. Frontális ütközés volt ,nem lehetett elkerülni . Utolsó pillanatokban anya még ránézett és csak mosolygott rám ,nyugtatás képen majd egy kövér könnycsepp gurult végig az arcán. A szemem láttára vesztettem el azokat az embereket akiknek az életem köszönhetem. Láttam ahogy széthullik  az életem . Összekuporogva vártam a jéghideg halált . Ami nem vett magához. Engedte hogy ma itt legyek . Láttam hogy szenvedtek,de nem tudtam nekik segíteni . Nem búcsúzhattam el tőlük. Halvány emlék képek maradtak meg bennem a balesetről mert mind ezek után kómába estem .Ami ugyan 3 hónapig tartott  ,de akkor nem éreztem a fájdalmat a hiányt mert úgy éreztem hogy velem vannak . Majd magamhoz tértem ,és depressziós lettem . Elzárkóztam a világtól . Megutáltam az embereket hogy ők élik azt a tökéletes világot amihez hozzá vannak szokva és nem tudják milyen a nyomor.
Folytattam szánalmas életem ,már ha azt annak lehet nevezni . Már nem tudom miért nem haltam meg , minden sokkal jobb lenne . Lehet mások szégyellnék de én nem szégyenlem hogy volt olyan idő is amikor éheztem mert nem volt mit ennem . -Itt már nem bírtam könnyek gyűltek a szemem köré és csak lehajtott fejjel bámultam hogy a könnyeim lassan egy nagy folttá alakulnak a nadrágomon.
-És azt is tudnod kell hogy már 2 éve hogy nem sírtam és te vagy az első aki sírni lát .
-Köszönöm .-Mondta Harry és csak átölelt. Régen nem öleltek már át úgy hogy tudják a múltam mert naponta jönnek velem szemben emberek akik megölelnek mert ismerték apát vagy anyát de olyan még nem volt aki tudta volna hogy nekem milyen volt .
-Mégis mit .-szakadtam el a gondolataimtól.
-Hogy megbíztál bennem annyira hogy ezt közöld.
-Én csak nem akartam hogy mindenki utáljon főleg hogy ti kedvesek akartatok lenni. De tudnod kell hogy én nem vagyok ám ilyen . 2év alatt megváltoztam és nem nyílok meg az emberek előtt ennyire.
Az estét átbeszéltük és Harry is elmondott mindent magáról hogy milyen élményeket szerzett az élettől. Elmondta hogy a fiúk is szeretnének ha tudnák a múltam .De én erre nem állok készen ,még ezt sem fogtam fel hogy elmondtam neki. Szerencsére megértette ,és már hajnali egy körül járt amikor már beadtam a kulcsot és csak aludni akartam. Viszont azt sem akartam hogy Harry ilyenkor vezessen mert be kell valljam először érdekelt egy másik ember és féltetem .
-Ha gondolod .../csuklott el a hangom / maradhatsz is .
-Áh nem akarok zavarni .
-Hm ..értem ...
-De ha te akarod szívesen itt alszom ma éjjel.
-Nem akarom erőltetni.
-Most hogy belegondolok szeretnék itt lenni .
-Hát nekem mindegy . Gyere körbe vezetlek .-majd bemutattam neki a házunkat. Utoljára anyuék szobáját mutattam be . Nem nyúltam semmihez ,mindent úgy hagytam ahogy volt . Mivel nem volt vendégszobánk és a kanapén nem akartam hogy nyomorogjon, arra gondoltam hogy alhatna anyuék szobájában . Ahogy belépett a szobába csak körbenézett és mosolygott.
-Ez az a szoba ?
-Igen ,mosolyodtam el .-Ha nagyon rossz passzban vagyok ide szoktam bejönni,és csak gondolkodom. Na de akkor jó lesz neked itt ?
-Nekem tökéletes de téged nem zavar ?
-De hogy zavar végre valaki kitölti élettel ezt a helyet . -beágyaztam neki majd megmutattam a fürdőt és elköszöntünk egymástól . Én átmentem az én szobámba majd hamar álomba merültem.

Reggel*

Ahogy felkeltem fogat mostam és elkezdtem volna öltözködni . De már az összes ruhám a szennyesben volt kivéve párat ami a földszinti mosó szobában van . Egy száll fehérneműben lebattyogtam az emeletről minél halkabban hogy fel ne keltsem Harryt . Majd elhaladtam a konyha előtt és fel sem tűnt ki áll a pult mögött .













-Basszus Harry mit csinálsz ?
-Ööö..reggelit -mért végig tekintetével.
-Na jó én átöltözöm és ezt elfelejtjük !
-Ööööö...mi ?
-Jaj ne már !! -léptem be a mosó konyhába ahol szerencsére találtam magamnak ruhát.

Ezt a felsőt vettem fel ,mellé egy cica nadrágot.

Ezt nem hiszem el !! Uram isten ezt most nagyon elszúrtam . Ki dugtam az orrom az ajtón és finom illatok szállingóztak az egész házban . De aranyos hogy így akar kedveskedni.
Kiléptem hát majd egy olyan kis szégyenlős tekintettel elé álltam .
-Bocsi az előbbiért csak azt hittem hogy alszol és a szekrényben már nem volt ruhám és ..és ..-hebegtem ,habogtam .
-Ugyan hisz itthon vagy ,és én kérek bocsánatot a viselkedésemért csak.....gyönyörű vagy .
Belepirultam a zoknimba  annyira megvoltam illetődve .
-Öm..kösz ....-kösz ?? na most leírtam magam ..-És mi készül éppen ?
-Az meglepetés...........................