11 . Végre élek.....

Lerohantam a rózsaszín ködfelhőből ami az emeleten volt . Ajtót nyitottam majd még boldogabb lettem a látványtól . Ez a nap érdekesnek bizonyult de a lényeg a lényeg hogy ez talán az új életem legszebb napja.
Mert az ajtóban álldögálló személy nem más mint aki képes volt engem elkapni amikor zuhanok.
Neki támaszkodott az ajtófélfának és félénken megkérdezte ....
-Bejöhetek?
-Ja öm persze .-kaptam a fejemhez.
-Jól kicsípted magad .-miért végig a szemeivel.
-Tudom engem is meglep. Hatással vagy rám ugye tudod ? -néztem rá
-Reméltem is -vigyorgott .-Egyébként nem kell aggódnod ömm...elintéztem azt a kis ziccert .
-Tudom ! És hálás vagyok .-öleltem meg. Az az ölelés alig tartott félpercig mivel ez nekem kicsit új volt hogy önszántamból megöleltem.
-És mi jót csinálsz  ?
-Hát ha feljössz akkor meglátod.-mosolyogtam .
Felmentünk az emeletre ahol persze minden a fejetettjén állt.
-Szép munka ,látom kifordultál magadból .-nézett be a szobámba.
-Egyébként ez a te szobád ?
-Miért nem látszik ?
-De ,csak hol az ágy ??

-Ó az egy titkos helyen van . -nyitottam ki a szekrényt.
-Wow.....ilyet még nem is láttam .-vetette rám tekintetét .-Nem megyünk el valahová ?
-Hová ?
-Csak sétálni .
-Hát...végül is miért ne !
Már sötétedett de ez minket nem igazán zavart.
Végig beszéltük az egész estét . Rengeteget röhögtünk és volt hogy döbbenten hallgatta amit mesélek.
Elmondtam neki hogy voltak problémáim amiket legyőztem ,és hogy milyen érzések kavarognak bennem mióta megismertem őt.
Hatalmas megkönnyebbülésemre  Harry is így érzett. Végül elvicceltük hogy ez a "sors" . De nem kellett volna mert az est végére sorsdöntő pillanat következettbe . De ne rohanjunk ennyire előre.
Elmesélte hogy ő hogyan élte meg az X-faktoros élményeket. Hogy élete legjobb döntése volt . Mert így rátalált arra a családra mit minden ember magának választ meg  a barátokra.
Egy sötét utcába fordulva kémleltük a csillagokat amelyek bevilágították az eget,mese szép volt.

Nem értettem mi zajlik odabent bennem ,de az érzés meglepően kellemes volt. Eszembe jutott hogy régen is ilyen boldog voltam . Eszembe jutottak az emlékek ,a csodás pillanatok . Amit pár perc alatt tönkre tettek .
Amibe bele haltam .
A belvároshoz közeledve kémleltük a magas épületeket.
-Sosem láttam még fentről Londont .
-Ezt hogy érted ? Még sosem ültél repülőn ?
-Ahogy mondod .....-sóhajtottam .-De még nem láttam az egész várost. Mármint úgy értem ,még sosem néztem szét egy magasabb épület tetejéről. Nem tudom milyen az a város amiben élek.
-Akkor egy nap egy küzdelem! -nem igazán értettem mi akar ez lenni de kíváncsivá tett....
Sétáltunk tovább de Harry az épületeket kémlelte.
-Áh tudtam hogy itt lesz valahol ! Gyere fogta meg a kezem .Nem a csuklóm nem a karom a kezem !
-Hová viszel Harry ?
-Mondtam egy nap egy küzdelem .
Mivel már este volt és az épület igen magas így ahogy a liften egyre fentebb haladtunk és láttam ahogyan az emeletek sorszáma az egekbe szökik, kezdtem félni.
-Harry...-szólaltam egy kicsit kétségbe esett hangon
-Nyugi . Itt vagyok , nem lesz semmi baj ! -mondta Harry és nyugtatóan rám mosolygott.
Kiléptünk a tetőtérre és közeledtünk az épület széléhez hogy belássuk Londont ......
-Nem biztos hogy akarom ......
-Itt vagyok!
Igen ekkor fedeztem fel újabb félelmemet . Tériszonyom van ....

-London gyönyörű .-mondtam két mély levegő vétel közt .
-Basszus Amy te reszketsz. Jól vagy ? -érintette meg a vállam
-Most már jobban .-néztem a szemébe ....
-Na ne nézz így ! -fordult el
-Hogy ,és miért ?
-Csak ne nézz a szemembe ,mert most lettünk újra barátok címszó alatt kicsit több mint két barát . És amikor a szemedbe nézek ,félek hogy eluralkodik rajtam egy érzés és a végén megcsókollak .
-Bocsánat, nem tudtam hogy neked ilyen nehéz. Mondjuk ez egy tényleg elégé romantikus helyzet. Fent a  tetőn ,az éjszaka közepén, holdfényben, a tájat bámulva. Mint a filmekben . És ilyenkor szokott elcsattan az első csók és utána egy zenei bejátszás és ezalatt bemutatják hogy miket csinálnak közös életükben hogy milyen boldogok. Csak hát ez a valóság.........
/sóhajtottam/
Majd kinteb merészkedtem hogy mindent lássak ,majd leültem .....

Harry hősiesen követte példámat majd egyre közelebb húzódott.......
Nem akartam hogy megtegye.....
Nekem szükségem van rá ,mint barát.......
Egyre közelebb hajolt,érzetem az illatát., leírhatatlan volt.....
-Harry.........................