3 Düh ...

-Oké figyelj mi mind tudjuk hogy mi történt veled ,legalább is hallottuk és csak kiakarunk robbantani a kis sötét lyukból ahol most élsz .-ismét a göndör
-Figyelj lehet hogy hallottál mindent! De nem voltál ott ,nem élted át ezt a az egészet és szerintem kicsit sem éreztek együtt velem. És nem is kérek a sajnálatotokból. Ti nem tudjátok milyen szenvedni ,éhezni! Igen volt hogy éheztem de láttátok rajtam mikor megáltatok? Szerintem nem ! Mert rohadtul nem érdekel titeket hogy mit érzek! .......

-Ne rendezz jelenetet !-emelte fel ő is a hangját.-Lehet hogy nem tudunk rólad semmit de ne hidd hogy te ismersz minket! És most már nem is fogsz ,mert semmi kedvem nincs veled ilyen hangnemben beszélni! Mi csak segíteni akartunk! Hogy akarsz túllépni ezen ha mindenkit ellöksz magadtól ! Egyébként sem miattad jöttünk hanem Louis megakarta lepni Elt,amit te sikeresen elrontottál.Értékeld már azokat akik melledet vannak !
Döbbenten hallgattam a fiú szavait. A legfájóbb az egészben hogy igaza van. Nem szóltam semmit csak hátat fordítottam nekik és csak azt mondtam..
-Tudom...-majd elindultam amerre láttam. Szerintem nem voltam még ilyen ideges életemben mint akkor . Nem bírtam valamit tennem kellett ! Bementem egy sarki boltba hogy vegyek valamit amitől lenyugszom elsősorban valami innivalóra gondoltam . De valamiért vissza tettem a helyére és vettem egy gyújtót és egy doboz cigit. Gondoltam ez egyszeri alkalom és azt mondják oldja a feszültséget.

Fizettem és távoztam a boltból. Majd az utcán rágyújtottam. Először szokatlan volt és nehezen  tüdőztem le ,aminek hatására csak köhögtem .De nem kellet sok idő és megszoktam ,és tetszett .Lenyugodtam . Majd lassacskán elő került még egy szál.és még egy ,aminek következtében elfogyott egy egész doboz míg barangoltam fel alá. Bementem hát egy másik üzletbe ahol ismét vettem egy dobozzal .Már függőnek éreztem magam de nem bírtam leállni . Azt hiszem erre a legmegfelelőbb szó a szenvedély betegség .
A nap hátra lévő részében folytattam új hobbim a dohányzást . Mire este lett ki
voltam ütve  ,és csak sírtam ,míg nem álomba sírtam magam.
Másnap ugyan nehezen de ismételten munkába kellett mennem . Egy csőd tömeg vagyok ! Gondoltam magamban miközben mostam a fogamat .
Munkába menet furcsa de furdalt a bűntudat,hogy azokat az embereket bántottam meg akikkel hosszú ideje először beszéltem. Elhatároztam hogy bocsánatot kérek .Ha találkozunk még az életben.
Amikor Eleanorral találkoztam láttam rajta hogy őt is megviselte ez az egész mert már nem láttam mosolyogni . Nem tehetem őket olyanná amilyen én lettem ...
Az asztalomon hevert a jövőheti és az e heti menetrend . A mai nap egy új parfümöt "reklámozunk  " . De nem láttam a termék nevét gondolom nem rám tartozik kaptam a parfümről fotókat hogy ahhoz öltöztessem Eleanort . Nagy nehezen találtam egy ruhát ami illik Eleanor bőrtípusához ,és ami kiemeli az arcát.Meg persze a parfümhöz .Hát igen ma már annak is mennie kell hogy az összkép jó legyen. De mindeggy ez most nem lényeges perpillanat . Szóval lezajlott a fotózás és egy újabb elégedett kollégának tehettünk örömöt .Gondolom én hisz ez volt az első igazi munka napom. Azután felhívtak az irodába a "nagyfőnökhöz "  aki örült a mai munkámhoz és megelőlegezte a fizetésemet. Majd tovább beszélgettünk....
-Figyelj látom hogy nagyon ügyesen bánsz az efelé divat őrült világgal de tényleg ! Anyádra emlékeztetsz tudod? Lenne egy ajánlatom .Figyelj mert ilyet még én sem csináltam és tudom hogy ez neked gyors de nekem is. Szóval anyád szépségét örökölted és kitűnsz az emberek közül a szépségeddel. Mert te természetesen vagy ilyen Nem pedig a sminkesek műve vagy. Na rátérek a lényegre. Neked nagyon bájos az arcod és az alakod is  megfelelő a munkához szóval egy állást ajánlok neked . Egy feltétellel ! Ezt a hónapot még Stylist-ként töltöd nálunk .Addig is én kerítek valakit a helyedre......
Hát erre nem tudtam mit felelni ,de különösebben nem érdeklet hogy mit kell csinállnom csak hogy végre emberek közt legyek.
-Köszönöm ! -adtam hírül mindenféle emberi arc mimika nélkül csak kisétáltam az ajtón és mivel már Eleanort nem találtam, sehol haza indultam.

2 Kegyetlen igazság....

 Nem is tudjátok milyen boldog vagyok attól hogy ilyen sokan kommenteltek ....^^

-Jobban mint hinnéd . Te vagy Elizabeth lánya .
Elizabeth az édesanyám volt . Döbbenten hallgattam a nő szavait .Eközben a düh lecsillapodott bennem.
-Tudod édesanyád többször járt itt nálunk . Sokszor felkérték ha esetleg a Stylistunk beteg lett vagy lemondta . Ő mindig megbízható volt .  Velem mindig kedves volt és szerintem ezt minden ember elmondhatta aki ismerte .
-Igen ,valóban mindenki szerette . -Sokat kérdeztem volna még a nénitől aki sietve távozott ,és ott hagyott az ajtó előtt .
Bekopogtam , de semmi válasz. Na én nem ácsorgok itt az biztos! Benyitottam ,majd elindultam egy nekem tetsző irányba . Egy gyönyörű lányra találtam .Szerintem velem egykorú lehetett.
-Heló ! Eleanor Caldert keresem.
-Szia  .Én vagyok Eleanor .
-Ez esetben én leenék a Stylistod .
-Tudom . De ma nem lesz semmilyen  fotózás vagy hasonlók. Ma szeretnélek megismerni.
-Höh...
-Parancsolsz?
-Most akarok változtatni az életemen és már 2 éve várok erre a pillanatra és most azt mondod hogy még várjak ?
-Szerintem ha jobban megismerkedünk akkor sokkal könnyebb lesz együtt dolgoznunk .-és angyalian mosolygott .Kirázott tőle a hideg . Nem jósoltam  hatalmast barátságot a kapcsolatunknak .
Szóval elindultunk a "főnökömmel" céltalanul London utcáin. De szerencsére minden 2 emberke megismerte őt és autógrammot  kért .És mind csak ezt hajtogatta.

-Jaj annyira imádlak titeket ! Imádom a Srácokat is ők e kedvenceim minden nap őket hallgatom meg van az összes számuk.Ezt persze úgy mondták mint akik lenyeltek egy szivárványt  és most sugárban nyomták az áldást hogy milyen nagyszerűek . Nekem ez nem való ! Arrébb álltam hát ,és leültem egy közel eső kis szökőkúthoz. Csak bámultam magam elé és azon töprengtem hogy vajon tényleg anya műve volt ez ? Bíztam benne hogy igen .Vajon büszkék most rám  ? Nem csalódtak bennem ?Gondolat menetemet Hatalmas sikítozás .ordibálás törte meg . Tekintetemet Eleanorra szegeztem aki 5 srác kíséretében társalgott .Ha azt annak lehet nevezni több száz visítozó kölyök mellet . Még inkább elakartam menni onnan . De nem tehettem mert tudtam hogy nem szabad . Próbáltam ismét beletemetkezni a gondolataimba ami ha egy percre is de sikerült . Nem gondoltam semmire  és senkire abban az egy percben ,csak néztem ahogy a víz nyalábok előtörnek a kút melyéből  . Eszembe jutott hogy régen mi is jártunk ilyen helyekre a baleset előtt . Akaratlanul mosolyogtam a régi szép időkön . Be kell valljam rég nem mosolyogtam úgy mint most. De ez sem tarthat örökké mert valaki gyengéden megérintette a vállam. Össze szedtem magam és hirtelen felálltam és megfordultam.
-Békén hagynál! -Majd megláttam hogy a főnököm az imint említett 5 fiúval áll velem szemben értetlen arccal bámulva engem . Ezt nem hiszem el ! Elegem van! Már ez is .Újabb jó pont a főnöknél.Szánalmas vagyok. Szóval állunk a hatalmas ,kínos  csöndben  .Ők csak néznek ,én is csak nézek ...
-Nos ...Ők itt a barátaim.- mutatta be egyesével őket .Most úgy komolyan mi szükségem van nekem a Stylistkodáshoz 5 öntelt, beképzelt fiúra? Oké lenyelem...
-Hát heló. Bocs az előbbiért ,nem tudom mi ütött belém sajnálom.
-Bocsánat kérés elfogadva! -Ugrott az eggyik fülig érő mosollyal a száján.Áh egy bohóc. Most miért foglalkozik egy ilyen szép nő mint Eleanor Calder ilyen idiótákkal. Jó nem rondák eszt nem mondtam de akkor is lerí róluk az önteltség .
-És mi a neved ?-kérdezte a szöszke .
-Amy! Amy Mccorn !
A nevüket nem tudtam megjegyezni de magamban van mindnek neve . Van a szöszke, a bohóc, a göndör bárány, a szürke kisegér, és a rossz fiú.  Szép egy bagázs ......
-És hogy kerültetek ide ? -terelte a szót Eleanor és a fiúk felé vetette tekintetét.
-Louis megakart lepni téged.-vigyorogtak . Komolyan elkezdtem azon gondolkodni hogy valami szörnyű betegség ártatlan áldozati ,hogy folyton ilyen, már idegesítően boldogok ...
-Nem töltjük együtt ezt a csodás napot? -mondta a Eleanor majd a fejét a napfelé fordította . Most komolyan ez nem egy film ahol minden életfontóságú vagy csak buzdító mondatnál kell valami tartalmas nézés ,pillantás...
-Miért ne !-Ugrott az összes .
-Te is velünk tartasz ?-kérdezte a göndör.
-Miért mennék nem is ismertek ? Amúgy sincs hozzá kedvem.
-Oké figyelj mi mind tudjuk hogy mi történt veled ,legalább is hallottuk és csak kiakarunk robbantani a kis sötét lyukból ahol most élsz .-ismét a göndör
-Figyelj lehet hogy hallottál mindent! De nem voltál ott ,nem élted át ezt a az egészet és szerintem kicsit sem éreztek együtt velem. És nem is kérek a sajnálatotokból. Ti nem tudjátok milyen szenvedni ,éhezni! Igen volt hogy éheztem de láttátok rajtam mikor megáltatok? Szerintem nem ! Mert rohadtul nem érdekel titeket hogy mit érzek! .......

1 Sötétség ...

 Sziasztok kedves olvasóim ! :) Amint láthatjátok kaptunk egy nagyszerű fejlécet amit  nina cher styles csinált nekünk ! Köszönjük ^^
Blogja : http://harrystyleslover.blogspot.hu/
/A következő részt 1 feliratkozó és legalább 5 komi után hozom :D / Sok sikert ! És jó olvasást
xxCsilla

Nem vagyok az a "hmmm...tegyünk fel egy kis sminket hogy jobban nézzek ki " típus . Nem igazán foglalkozom ezzel .Azt akarom hogy lássák hogy ki vagyok hogy nem temetkezem a festékbe .Hogy lássák meg az emberek a szememben a fájdalmat és a félelmet a világtól. Egy dolgot azonban sosem tudtam elfelejteni a divat iránti kényszeremet . Nem hiába 5 évesen anya cuccait hordtam amik még azóta meg vannak és ha szomorú vagyok és eszembe jutnak az emlékek előveszem ,átölelem és csak sírok a sötét szobában az ágyukon . Szóval egy kicsit rendbe szedtem magam lezuhanyoztam és lazán felkötöttem a hajamat . Felvettem anya eggyik kedvenc felsőjét  és a cipőjét a hozzá  illő nadrággal.
A múltkor nálam járt ember sereg akik állást ajánlottak nekem egy multimédiás cégnél ahol egy számomra ismeretlen embernek ,mint utólag kiderült modellnek kell segítenem .Ha jól tudom nekem kell öltöztetnem .
Amit elfelejtettem említeni az nem más hogy én 2 olyan ember sarja vagyok akik hatalmas sikert befutott embernek számítottak . Apám a zene iparban menedzselt embereket ,bandákat . Én pedig anyától örököltem a divat iránti hajlamomat . Gondolom úgy voltak vele hogy hát ha ragadt rám is édesanyámból. Lehet hogy ez az ő műve ? Ő akar rajtam segíteni . Néha ma is látom őket ott állnak egymás mellett könnyes szemekkel ,és csak engem néznek .Nézik ahogy összeomlok .Lehet hogy már ők sem bírták . Rengeteg kedvem volt ismét kimenni az utálkozó emberek közé . Szánalmas hogy valaki azért használja és vágja a szülei fejéhez hogy "Utállak!"  mert nem kapják meg amit akarnak . Nekem annyi is elég lenne ha az ő helyükbe lehetnék .Hogy vissza kaphassam az életem ,a családom . 2 éve hogy nincs családom és ez ha jobban belegondol az ember elszomorító még ha nem is ismernek . Nehéz lesz felküzdenem magam innen hisz ettől lejjebb már nem vezet az út  . Elértem azt a pontot ahol igen is tennem kell valamit hogy vissza kapjam azt amit elvesztettem már rég . Az örömöt ,nevetést ,boldogságot ,jókedvet . Hogy kitörjek a csendből ,hogy élhessek.Hogy gyereknek érezzem magam nem pedig egy túlterhelt tinédzsernek .De nem sajnálkozom a múlton nem lehet változtatni de a jövőmet most írom és minden apró mozzanatom fontos lehet a jövőmre nézve . Szinte már betegesen vágyom rá hogy valaki át öleljen és azt mondja hogy szeret! De most ni9ncs idő az érzéseimre ,most nem ! Mert fontos lépés előtt állok , de ha rossz útra lépek össze omolhat minden . Kiléptem az ajtón és kezemben a cetlivel róttam London utcáit . Feszült voltam ,és ideges . Nem tudtam mi fog történni .Megfelelek -e az elvárásoknak vagy ők is eldobnak maguktól ?
Megérkeztem .-vettem egy mély levegőt amikor beléptem és magamban sikítani tudtam volna.
Céltalanul lézengtem a hatalmas épületben ahol életemben először jártam. Találkoztam egy bájos arcú idős hölggyel a nagymamámra emlékezettet.
-Elnézést most járok itt először és csak tudni szeretném kitudna -e segíteni engem Eleanor Caldert keresem .-Kérdeztem és próbáltam egy mosolyt erőltetni hogy barátságosnak tűnjek.
-Persze kedvesem csak jöjjön utánam majd karon ragadott és lassú léptekkel elindultunk .-És mi járatban erre felé ? Csak nem az eggyik új modellünkhöz volna szerencsém ?
-Nem ! Én stylist vagyok .-Jelentettem akaratosan . A néni meg sem lepődött talán nem is hallotta mit mondok .Pedig még is mert vissza kérdezett....
-Egy ilyen szép arcú lányka stylist?
-Igen ! Az lennék.
-Sok tűz van benned hölgyemény engedd szabadon az érzelmeid és akkor meglátják amit most én látok benned .
-Elnézést .Ismerjük egymást ? -lepődtem meg
-Jobban mint hinnéd . Te vagy Elizabeth lánya .
Elizabeth az édesanyám volt . Döbbenten hallgattam a nő szavait .Eközben a düh lecsillapodott bennem ....

Prológus

Az élet sosem könnyű és ha mondhatom nekem különösen nehéz . 2 éve már hogy a szüleim autó balesetben elhunytak . Teljesen magamba zuhantam ,elzárkóztam a világ elöl . Most 18-éves vagyok ,és még mindig nem dolgoztam fel a történteket . 16 évesen egy autóban ülve a szüleimmel és látni ahogy szenvednek egy részeg kamionsofőr miatt ,és egy kérdés van /volt/ a fejemben . Miért nem én ? Miért ők mentek el ?
Csak ők voltak nekem . Rengeteg barátom volt akkor akik átérezték h mit érzek . De nem tartottak ki mellettem ez idáig azt mondták lépjek túl rajta de hogy tudnám elfelejteni a szüleimet ?
Rengetek álmatlan éjszakán vagyok túl és gyakran csak nappal alszom . Este mikor nem lát senki a sötét utcákat járva gondolkozom a múlton ,a jövőn . Utálom látni a boldog embereket mimkor én belül így szenvedek .Csak mosolyognak és élik az életet .
Nem igazán vagyok az a hétköznapi gyerek aki folyton csak zenét hallgat és az interneten éli az életét . Hamar fel kellet hogy nőjek. Abba kellett hagynom az iskolát és mára már magamat tartom el .Önálló lettem . Nehezen találtam munkát hisz ki venne fel egy olyan embert aki nem részesült semmi magasabb oktatásban ,és még csak egy gyerek ? Az elején éheztem ,kikötötték az áramot a házamból .Sötétségben éltem ,de felálltam . Sokszor volt hogy az árvaházak beakartak fogadni de hamar belátták hogy csak nyűg lennék. Volt hogy  a szomszédok adtak nekem ételt szinte hajléktalan voltam .Aztán egyszer csak a nagy semmiből kopogtatott a szerencse hogy állást ajánlanak egy multimédiás cégnél ahol asszisztálhatok .Nem igazán volt választási lehetőségem hisz valamiből el kellett tartanom magamat hogy ne szoruljak senkire soha többé .
Sok dolgon mentem már keresztül szinte gyerekként , sokszor vágott arcon az élet de valahogy mindig megéltem a jég hátán .Így okkal mondhatom hogy erős személyiségnek tartom magam .