7 Fuldoklás .....

Hey manók! Meghoztam az új részt nem tudom mennyire fog tetszeni :$ de igyekeztem :D 
Jó olvasást és hagyjatok pár komit  ^^ /Köszönöm/ ;)
xxxCsilla

Amikor odaértünk kiszálltam a kocsiból . És a bejárati ajtóhoz közeledtünk. Harry megérintette a csípőmet tudatva hogy mellettem van . A gyomrom görcsben van .Vettem még egy levegőt majd benyitottunk
-Halihóóóó.-köszönt Harry
/1-2 perc után hangos léptekkel vonult le a kis "csapat" amitől összeszorult a szívem/
Az a kínos pillanat amikor egyszerre látod  öt ember arcán azt az elhidegült arckifejezést ,amit míg fel nem ismertek egy fülig érő szeretetteli mosoly előzött meg. Amikor rájuk néztem és láttam hogy nem vagyok szívesen látott vendég megfordultam. Találkoztam Harry tekintetével ,elvesztem a szemeiben de nem láttam azt a ragyogást mint tegnap este . Elrejtette mosolyát és csak engem nézett. Az indulatok erősödtek bennem ! Nem bírtam tovább! az ajtóhoz rohantam és még egyszer rájuk néztem,de reménytelen . Mindenki dermedten állt velem szemben. Olyan volt mint amikor anyuék meghaltak és senki nem segített ,senkit nem érdekeltem. Éreztem hogy szemeim hamarosan könnyekkel telnek meg. Próbáltam visszatartani ,de túl erős volt a késztetés ami arra kényszerített hogy egy könny cseppet ejtsek értük. Majd tekintetükben láttam egy kis megilletődöttséget amikor egy éröltett mosolyt csaltam az arcomra. Hogy mi volt az a mosoly ? Valahol belül tudtam hogy ez lesz . Meglepődtem hogy ilyen hamar vége lett . Mit tehetnék ? Mit akarnak még ?! Kirohantam a házból és csak futottam amerre a lábam vitt . Nem bírtam megállni csak futottam ,elakartam menekülni innen, ebből a világból.
Egyszer azon kaptam magam hogy már a belváros utcáin rohanok. A testem kimerült ,fáradt voltam és csak kerestem egy félre eső helyet ahol leülhetek gondolkozni . Nem találtam. A szívem hevesen vert. Megtorpantam . Olyan volt mint ha belülről falna fel az érzés .Az érzés hogy többé nincs remény. A testem nedves volt de nem a futástól hanem egy gyorsan jött nyári záportól. Az eső zuhogott én pedig tovább mentem . Csak sírtam ,de nyugtatott a tény hogy nem látnak. Láthatatlan vagyok. Elveszett , és legbelül holt.

Egyszer csak egy erős kezet éreztem a derekamon,a kéz a magasba emelt ,majd az ölében landoltam. Nem nézhetem a szemeibe. Nem tudtam,lágyan megcsókolt az idegen.Amit én viszonoztam. Aztán eszembe jutott hogy mit művelek. Kiugrottam ölelő karjaiból,majd végre szemébe nézhettem.
-Harry?!
-Őszintén sajnálom ami történt ,én nem is tudom mit képzeltem,tudom min mész keresztül és ami a házban történt felejtsd el. Majd megértik ,én annyira sajnál.......
Nem engedtem hogy befejezze a mondatot,megcsókoltam. Rosszul tettem ,de a pillanat heve és hogy nincs mit tiktakolnom mert mindent tud ,azt hittem nem baj ha viszonozom előző tettét.
- Köszönöm.-suttogtam pár centire fülétől. Göndör tincsei az arcomat csiklandozták.-Kérlek ne kelljen találkoznom többé velük.
-Ők az életem részei , mint a család . Mi egy család vagyunk és ne kérd hogy megtagadjam a családom az az önmagam. Mert már te is az életem része vagy, és nem engedlek el.
-Miért használsz ilyen erős szavakat ?
-Mert te vagy az egyetlen akiről álmodtam és az álmomnak nem az lett a vége hogy csak egy rossz döntés,hanem ....Ha beteljesül elmondom neked. És ha jól tudom te is csak nekem nyíltál meg a tragédia óta ! -és végre mosolygott. Boldoggá tett a mosolygása.
-Te nem tudod mit akarsz ! Nem bírnád ki mellettem ,előbb vagy utóbb jönne valaki más aki szebb és jobb mint én . Egyszer azt fogod érezni hogy neked más kell! Olyan aki megtudja adni neked azt amire szükséged van. És én nem tudom neked megadni. .-Könnyeim egyre szaporábban hagyták el a szememet
- Ne akard előre látni a jövőt ! Hagyd hogy sodródj ,engedd el magad, légy szabad ! Él végre ! Szabadulj ki abból a sötét lyukból amiben most élsz ! Törj ki a felszín alól! Olyan ember akarj lenni akit soha nem felejtenek  el!
Nem tudtam mit mondani erre, mert igaza van. Vissza mentünk a házba,és csak vártam hogy mikor kell rohannom. A falak egyre kisebbek lettek,én pedig szaporábban vettem a levegőt,erősen kalapált a szívem. Harry belém karolt majd lassan egy csókot nyomott az ajkamra. A lábam rengett de megnyugodtam. Beléptünk a házba és csak vártam a csodát . Halk léptekkel végig mentünk a házon míg az udvarig nem értünk. Az udvar közepén épp folyt a hatalmas beszélgetés,kacagás,jókedv. Akaratlanul mosolyogtam. A többiek éppen grilleztek . Én nem mertem közeledni. Harry azonban odalépett hozzájuk és hosszasan beszélt .Az egészből nem hallottam semmit. Csak a hirtelen jókedv elült az arcukon, ha jól láttam talán Eleanor arcát elhagyta egy könny csepp de ebbe már nem voltam túl biztos. Csak ültem a hintában várva hogy Harry visszatér . De nem jött ! Lassan harminc perce beszélgetnek. Majd egyszer láttam egy nagy mozgolódás. Harry megfordult és rám mutatott . Ezt már tisztán hallottam .
-" Szüksége van ránk! Csak nézzetek rá, miért hiszitek hogy rossz ember ? " -majd vissza fordult .
Elmerültem a gondolataimban. Magamra maradtam velük / a gondolataimmal/
És .....csak élveztem a csendet ....a magányt..................

Remélem tetszett ! A következőt legalább 8-9 komi és 1-2 feliratkozó után hozom ! Puszii 
XXXCsilla