4 Félelem

-Köszönöm ! -adtam hírül mindenféle emberi arc mimika nélkül csak kisétáltam az ajtón és mivel már Eleanort nem találtam, sehol haza indultam.
2 hét telt el azóta , de akár hányszor fel akartam hozni a témát Eleanor hideg tekintete amimben egyszerre láttam a felém irányuló sajnálatot és haragot , mindig megakadályoz abban hogy egy apró szót kimondjak ami a "Sajnálom"  Ebben az aprócska szóban mindent eltudtam volna mondani ,de nem tehettem ,szégyenlem magamat.
A kezemben az aznapi napirenddel sétáltam Elt keresve hogy elmondom neki . De El helyett mást találtam. Louist vettem észre amint belép a bejárati ajtón . Igen tudom a nevüket .Egy kicsit utánuk néztem hogy mégis mire volt az a nagy zsivaj  a múltkori incidensnél . Már értem hogy mire fel volt az a nagy boldogság és szeretet nyilvánítás amitől megfájdult a fejem. Meghallgattam pár számot amik elnyerték a tetszésemet ,de ettől persze nem lettem én is fan vagy mi . Csak érdeklődök utánuk.
Louis meg sem látott  én csak megragadtam a karját és félre húztam .
-Figyelj ,tisztázni akarom magamat ! Add meg Harry számát kérlek mert szerintem megbántottam.És Bocsánatot akarok kérni tőle.
-Tisztára bűntudata van miattad ,pedig csak kedves volt veled . Nem is értem miért akarsz most bocsánatot kérni.
-Mert igaza volt . Már régen nem beszéltem senkivel a szüleimről. Meg amúgy is rég beszéltem már akárkivel . És most jöttetek és lazán azt mondjátok hogy tudtok rólam mindent és átérzitek  .Pedig nem tudtok rólam semmit,senki nem tud. És ha érdekel még titeket az életem ,akkor úgy érzem képes leszek megosztani veletek. De nem akarok tenyérbemászó lenni .Csak leülünk és én el mondom hogy hogy éltem meg a poklot. Szóval hagyd Harry számát . Csak azt áruld el hogy akarjátok-e hallani?
-Nem tudom . Mert most Harry szava a döntő .-Még is megadta a számát. Majd elváltak útjaink .
Én elintéztem aznapi teendőimet ,majd hazamentem . Este jutott eszembe Harry . Félve ugyan de tárcsáztam.
-Halo! Itt Harry Styles .
-Tisztázni akarom a nevem! -szóltam bele
-Ki van ott??
-Amy .
-Ohh...
-Csak el akarom mondani h mi történt és h hogy mi zajlott le bennem ,és persze bocsánatot akarok tőled kérni.
-Hol laksz ?-elmondtam neki a címemet gondolva hogy majd valamikor megkeres.
-5 perc múlva ott leszek.-majd letette.
Én meg már a kis pizsamámban hevertem a kanapén . De arra sem volt  időm hogy átöltözzek mert már akkor kopogtak az ajtómon.
Ajtót nyitottam majd egy intelligens mosolyt vettem fel. De nem Harry volt .Steven volt az . Steven havonta jár hozzám a gyámhatóság küldi őt . Talán vele vagyok el a legjobban . Mert ő tényleg mindent mindent tud. Mesélte egyszer hogy ő is fiatalon vesztette el a szüleit és hogy egy cipőben utazunk .
-Steven! Gyere be .-mosolyogtam .
Egyébként ő egy hatalmas kigyúrt fickó akinek az ember nem tud nemet mondani mert kicsit félelmetes a külseje. Télen nyáron feketében járkál,és ami még nagyot dob az összképen az az hogy nagyon mérges a tekintete ,még ha mosolyog is.
Az ő dolga hogy megnézze a súlyom hogy van e mit ennem ,megvannak-e a tisztálkodáshoz megfelelő eszközeim.
-Nagy újságom van Steven ! 2hete állást kaptam . Úgy hogy már meg van mindenem .
-Ennek örülök.-mondta mély ,dörmögős hangján ,majd tovább fürkészte a házat. Nem mindig ilyen,attól függ hogy neki is milyen napja volt .
Ismét kopogtak. Ezúttal már biztos voltam abban hogy Haroldot találom az ajtóban .És így is lett .Ott állt az ajtóban fejét a földre szegezte majd lassan felnézett rám.
-Helo .-majd bejött a házba
-Szia .-mondtam valamiért ismét mogorván .Nem tudom miért de ezt hozza ki belőlem.
-Steven ,ő itt Harry .
Harry látszólag meghökkent Steven láttán
Steven lassan távozott és csak annyit mondott .
-Vigyáz a lányra ,még szüksége lehet rád .
Ezen a ponton nem tudtam hogy miért mondta ezt   ,de lenyeltem .Majd Harryre néztem aki semmit nem értett ........