14 Gyengeség...

-Lux nem is az én gyerekem!
Kivörösödtem és ordítottam volna ha nem lettek volna ott annyian.....
Tátott szájjal és nagyra nőt szemekkel álltam és szégyelltem azt amit mondtam .
Menteni akartam a menthetőt de nem  volt rá nagy esélyem ...
-De akkor miért nézted olyan üveges tekintettel ahogy szórakozok vele .És miért fogtad meg a kezem és próbáltál közeledni. Oké rohadtul félre értettem de nem adtál arra egyértelmű okot hogy Lux ne lenne a te gyereked. Legalább mondhattad volna vagy nem is tudom mit hittem ! Uram isten egyébként is mit csinálok én itt ! Azt sem tudom hogy hol vagyok és még én magyarázkodom  ?!
Nekem tényleg nagyon jól esik ami velem művelsz ,mert teljesen más emberé tettél és mindent megbeszéltünk már amit csak kell tudnom . De Harry egyáltalán kik ezek a lányok ? Nem azért mondom hogy ellenszenvesek vagytok, és egyáltalán nem ilyen benyomást akartam tenni ,de tényleg nem . Csak ez a mai nap áhh...-néztem a lányokra.- Harry én nem kértem hogy mellettem légy ,nem kértem a sorstól hogy legyen egy támaszom , de ürülök hogy te itt vagy nekem . Sosem hittem hogy lesz olyan pillanat az életemben amikor én már más ember leszek . Falat építettem magam köré hogy az emberek ne jussanak át rajta. Majd te jöttél és bemosolyogtad magad az életembe amitől ez a fal meghasadt ahogy az én szívem is .Harry meghasad a szívem ,mert nem tudom mit akarsz és legfőképpen nem tudom hogy én mit akarok.
Sajnálom az előbbi kirohanásomat de ennek hála ez ami már Harry-vel való találkozásom óta nyomja a lelkem .Végre kiadhattam magamból.....
Még egyszer sajnálom amit mondtam .
Kirohantam a szabad levegőre . Amilyen céltudatosan elindultam úgy dermedtem le hisz nem tudtam hol vagyok . Annyira fáradt voltam már és egyre álmosabb lettem majd végül teljes kimerültségemben össze estem majd minden elsötétült  .

Harry szemszöge *
Amy-t hallgatva eljutott az agyamig hogy tényleg hibás vagyok és ezt rögtön közöltem mindenkivel hogy ne szégyenítsem le teljesen Amyt . Kis idő múlva utána indultunk de nem láttunk semmit a nagy tömegtől .
-Merre ? -kérdeztem
-A legegyenesebb út mindig az előre . -Mondta lou kissé hülye tekintettel..
-Akkor hát előre !  -Átrágtuk magunkat a tömeg közepére ahol ledöbbenten álltunk mindannyian . Amy feküdt egy ismeretlen személy karjai közt eszméletlenül.
-Elnézést ő velünk van . Ment oda Liam  és felemelte Amyt és a kocsi irányába indult.
Liam teljes  nyugodtsággal fektette Amy-t az autóba.  Annyira törékeny volt és ..és ez az egész az én hibám ..!! Én tettem ezt vele ... Annyira feszült voltam hogy idegességemben teljes erőmből belevágtam a kőkemény falba egyet . Hatalmas fájdalom vette át a testem ,de mit sem törődve Amy- hez siettem és a fejét egész úton az ölemben tartottam és beszéltem hozzá .
A többieket is láthatólag nagyon megviselte a dolog mivel már ő is a mi részünké vált ...
Louis reménytelen arcot vágva nézett hátra felénk ,miközben Zayn a gázra taposott.
Talán hamar is beértünk de az az út egy örökké valóság volt számomra ,mert féltem a következményektől ...
Egyszer azon kaptam magam hogy az első könny legördül az arcomon . Az első amit érte ejtettem ,de éreztem hogy nem ez lesz az utolsó ...
Kivettem az autóból és rohantam be vele . A többiek is szépen lassan utolértek engem ,de akkorra már Amy-t kivették a kezeim közül . Azonnal bevitték egy kórterembe ahol azonnal megvizsgálták hogy mitől lehetett ez az egész.....
Az én fejemben minden elhalkult csak vártam és vártam . A többiek lassacskán elmentek míg végül csak mi öten maradtunk . Érthető hisz csoda hogy a lányok idáig is eljöttek egy idegenért....
S ,még így nehezen hagytak itt minket...
Lassan két órája semmi hír ...

Urrá lett rajtam a zokogás és kitört belőlem . Csak sírtam és sírtam míg bírtam könnyekkel..
Órákkal később az orvos aki olyan gyorsan elvette tőlem Amy-t megjelent komor arccal és csak sajnálkozó tekintettel nézett rám ...
-Dr.úr ..kérem ..Amy hogy van ?
-A kisasszony nagyon erős de ebben a korban nem normális ez az esett . A hölgy szíve leállt, majd újra beindult . És ez sajnos  egymás után sokszor megtörtént. Ami nem tett jót a szervezetének . Egyenlőre nem tudjuk mi a gond . De fel kell készítenem önt a legrosszabbakra is  . Kérem foglaljon helyet .-majd leültünk a folyosón lévő székek egyikére .
-Jelen állapotban bármi megtörténhet.. Lehetséges hogy kómába esik esetleg a betegség átterjed más szervekre is valószínűleg ez egy örökletes betegség amit valamely rokontól örökölhetett . Az  állapota jelenleg instabil . Lehetséges az is hogy valami nagyon megerőltette a szívét . Esetleg egy veszteség vagy egy probléma ,veszekedés ? Nem tud valamit ,kérem mondja el ha tud valamit mert lehet hogy ezzel segít rajta .
Elmondtam neki az egészet elejétől a végéig . Közben szorongattam a sebemet és potyogtak a könnyeim .
-Jól van kérem , köszönöm ,nyugodjon meg a legjobb kezekben van . De most jöjjön velem bekötözik a kezét .
Betessékelt egy vakítóan fehér kórterembe ahol össze varrták a sebemet .
Nem érdekelt hogy fáj-e vagy sem ,csak arra tudtam gondolni hogy ez az egész az én hibám és hogy minél hamarabb látnom kell őt.
Amint helyre rakták a kezem azonnal futottam Amy kórtermébe ,berontottam ...
Az erő kifutott a testemből a látvány ami fogadott ,az amitől rettegtem . Asírás kerülgetett ami nem is meglepő ennyit nem sírtam még úgy érzem ..
Amy bőre olyan fehér volt  a szája kiszáradt a teste merev és hideg . Rossz volt így látnom őt .