Prológus

Az élet sosem könnyű és ha mondhatom nekem különösen nehéz . 2 éve már hogy a szüleim autó balesetben elhunytak . Teljesen magamba zuhantam ,elzárkóztam a világ elöl . Most 18-éves vagyok ,és még mindig nem dolgoztam fel a történteket . 16 évesen egy autóban ülve a szüleimmel és látni ahogy szenvednek egy részeg kamionsofőr miatt ,és egy kérdés van /volt/ a fejemben . Miért nem én ? Miért ők mentek el ?
Csak ők voltak nekem . Rengeteg barátom volt akkor akik átérezték h mit érzek . De nem tartottak ki mellettem ez idáig azt mondták lépjek túl rajta de hogy tudnám elfelejteni a szüleimet ?
Rengetek álmatlan éjszakán vagyok túl és gyakran csak nappal alszom . Este mikor nem lát senki a sötét utcákat járva gondolkozom a múlton ,a jövőn . Utálom látni a boldog embereket mimkor én belül így szenvedek .Csak mosolyognak és élik az életet .
Nem igazán vagyok az a hétköznapi gyerek aki folyton csak zenét hallgat és az interneten éli az életét . Hamar fel kellet hogy nőjek. Abba kellett hagynom az iskolát és mára már magamat tartom el .Önálló lettem . Nehezen találtam munkát hisz ki venne fel egy olyan embert aki nem részesült semmi magasabb oktatásban ,és még csak egy gyerek ? Az elején éheztem ,kikötötték az áramot a házamból .Sötétségben éltem ,de felálltam . Sokszor volt hogy az árvaházak beakartak fogadni de hamar belátták hogy csak nyűg lennék. Volt hogy  a szomszédok adtak nekem ételt szinte hajléktalan voltam .Aztán egyszer csak a nagy semmiből kopogtatott a szerencse hogy állást ajánlanak egy multimédiás cégnél ahol asszisztálhatok .Nem igazán volt választási lehetőségem hisz valamiből el kellett tartanom magamat hogy ne szoruljak senkire soha többé .
Sok dolgon mentem már keresztül szinte gyerekként , sokszor vágott arcon az élet de valahogy mindig megéltem a jég hátán .Így okkal mondhatom hogy erős személyiségnek tartom magam .